| الوصف: |
Az ott határozószó redundáns használata (= ahol a mondatban szerepel a nominális helymegjelölés is, vö. Éva ott állt a kapuban versus Éva a kapuban állt) összevethető a hasonló irányhatározós szerkezetekkel (Éva belépett a szobába). Az irányhatározós szerkezetben az ige terminatív igekötővel (be-) áll. Ennek analógiájára vezeti be É. Kiss Katalin a lokatív igekötő fogalmát (ott/kint/bent stb.), amelynek használata beleilleszkedik az igeidőrendszer fokozatos átalakulásába az ómagyar kortól napjainkig: a nézőponti aspektust hordozó formákat felváltja a szituatív aspektust támogató igekötőrendszer. A dolgozat ezt a tételt próbálja továbbgondolni, különös tekintettel azokra a példákra, amelyekben egy inchoatív jelentésű időhatározó kijelöl egy időbeni vonatkozási pontot, ahonnan egy folyamatra/állapotra rátekintünk. Ez az együttállás kiváltja az ott mint igekötő in statu nascendi létét, és magyarázni tudja azokat az eseteket, amelyekben az ott a nominális helymegjelölés mellett kötelező, valamint azokat is, amelyekben a redundáns ott használatát stratégiai-pragmatikai tények indokolják. Az ott lokális jelentése az érvelésben összekapcsolódik a temporális jelentéssel, a temporális jelentés pedig elvezet a temporális perzisztencia kifejeződéséhez. Ennek sajátos megjelenésével találkozunk az ott mint diskurzuspartikula használata során. A pilot kutatás elsődleges célja az, hogy a szociálpszichológiai és a pragmatikai megközelítéseket ötvözve létrehozzon egy olyan tesztet, amely alkalmas az énmegjelenítés/benyomáskeltés vizsgálatára. A dolgozatban a magyar anyanyelvű egyetemi hallgatók számára létrehozott, az énmegjelenítési stratégiákat vizsgáló nyílt végű diskurzuskiegészítéses teszt adatgyűjtési módszert ismertetem, illetve annak metodológiai problémáit járom körül. A pilot teszt eredményei alapján megállapítható, hogy egy szituációban nem megjósolhatóak a stratégiák, hanem a különböző társas interakciók esetében vannak kevésbé vagy inkább preferált metódusok, melyeket meghatároznak a benyomáskeltés mögött meghúzódó lehetséges motivációk, az arculatfenyegetettség mértéke, a szociológiai és szociokulturális változók. |